2015. október 24., szombat

Könyv nem-ajánló: Sarah Taylor - Hogyan legyek vegán? Átállás 30 nap alatt

(Megjegyzés: A bejegyzés a másik blogom egyik régebbi posztjából inkarnálódott újjá, itt relevánsabb.)

Szeretne lefogyni, meggyógyulni vagy egyszerűen csak tele lenni energiával? Szeretné megelőzni a betegségek kialakulását? Szeretné megmenteni állatok ezreit a szenvedéstől és a haláltól valamint radikálisan csökkenteni az ökológiai lábnyom Földünkre gyakorolt hatását? Ha igen, mindezt most egyszerűen megteheti! Ön is áttérhet a vegán életmódra mindössze harminc nap alatt! Ha eddig még csupán hallomásból ismerte a vegán táplálkozást - esetleg néhány ismerőse a követője is -, most viszont már szeretné kipróbálni is, ez a könyv Önnek íródott! A könyv célja ugyanis nem az, hogy bárkit is meggyőzzön a vegán táplálkozásra való áttérésről, inkább azoknak igyekszik segítséget nyújtani, akikben már megérett az elhatározás a változtatásra, hogy sikeresen és egészségesen tehessék meg az átálláshoz szükséges lépéseket. Mindegy, mi okból szeretné kipróbálni a vegán étrendet, könyvünk segítségével könnyedén és egészségesen érheti el kitűzött célját! Tucatnyi praktikus tippet és receptet tartalmaz, amelyeket újra és újra felfedezhetünk, amikor visszakapjuk barátainktól, akik bizton számíthatunk rá rendszeresen kölcsön fogják kérni. Sarah Taylor az élő példa rá, hogyan lehet a vegán táplálkozást gyorsan életünk részévé tenni. Javaslatai praktikusak, könnyen kivitelezhetők, és módszere igazoltan sikeres.


Nem, nem fogok áradozni, mert erről nem lehet. Gyanúsnak kellett volna lennie a túl propagandaszerű fülszövegnek, a túl vastag papírnak és túl nagy betűknek (később kifejtem, mi a bajom formailag ezzel a borzadályos könyvecskével). De előbb a tartalom.
kifejezetten szeretek vegán (állati eredetű termékekkel nem élő emberekről, életmódról, stb. szóló) könyveket olvasni, 2012 tavasza óta én is vegán vagyok, ezért nyilván érdekel és közel áll hozzám a téma, így némi jártassággal azért már rendelkezem, és pont ez az oka annak, hogy írni szeretnék erről a könyvről. Ugyanis szeretnék figyelmeztetni mindenkit, mielőtt hagyja, hogy hülyeségekkel tömjék tele a fejét. (Hülyeségek itt = kétes információk, csúsztatások, ellentmondások, stb.)
A könyv első pár oldalát "vegán sikertörténetek" teszik ki, amik igazán bíztatóak, meghatóak, nincs is velük semmi gond, kell a ráhangolódás.

Mivel "Átállás 30 nap alatt" volt az alcím, így gondoltam, részletes leírást, recepteket, tanácsokat kapok minden egyes napra (jó, nekem nem mintha szükségem lenne rá, de tegyük fel, kezdő lennék, ismerkedek a vegánsággal), tehát objektíven az ember azt várná, hogy "vezetik". (És nem félre...)
A bevezetőben határozottan állítja, hogy nem szabad kihagyni egyetlen lépést sem, mert akkor az úgy nem lesz jó. Aha. Jól felépített programok esetén igaz.

A szerzőnő lépten-nyomon emlegeti, hogy ő nem gyorséttermi-vegánokká, hanem egészséges, boldog emberekké szeretné tenni a tanácsai által az olvasót, akik majd nap mint nap friss zöldségeket, gyümölcsöket fognak majszolni, fittek és sportosak lesznek, egyszóval nem lesznek egészségügyi problémáik.
Az előszóban ugyan kijelenti, hogy a méregtelenítésnek vannak bizonyos mellékhatásai, de... a könyvben gyakorlatilag többet szó sem esik róla.
Amit első sorban végzetes nagy hülyeségnek tartok, az a "fokozatosság" elve. A legtöbb ember egészségügyi okoból állna át, mert a szervezete telített mérgekkel, beteg, stb. Hasonlítsuk ezt például egy drog vagy alkohol elvonó kúrához. ott van olyan, hogy ma még elszívok 2 doboz cigit, holnap már csak másfelet, vagy ma még megiszok 3 liter bort, holnap már csak kettőt, holnapután már csak egy felest, aztán egy hét múlva még egy korty pezsgőt vagy valamit... hát kéremszépen, ez botorság. Aki akarja, abbahagyja egyszerre, aki nem, az meg megvehet akárhány X lépéses könyvet, nem jut előrébb. (Gondolom azért kellett különvenni a vöröshúsokat a fehérhúsoktól és a tenger gyümölcseitől, hogy minden fejezetre jusson valami...)
Kicsit az volt az érzésem, hogy bár az egész könyv kb. 30-40 perc alatt elolvasható, még így is tele volt rizsázással, gyakorlatilag max. 5-6 oldalban össze lehetett volna foglalni az egészet normális betűmérettel.

A dolgok, amik nekem nagyon nem nyerték el a tetszésemet:
  • A szerző folyamatosan azt állítja, hogy milyen boldognak, egészségesnek fogjuk érezni magunkat egy-egy "gyümölcsnap" után.
Az igazság: Hát nem.  Több, mint valószínű, hogy rosszul leszünk eleinte a méreganyagok távozása miatt. Megfázás-szerű és egyéb tünetek jelentkezhetnek, zsírosabb bőr, erős testszag, lepedékes nyelv, fáradékonyság - amíg az emebr át nem áll, túl nem esik az első komolyabb szakaszon.

  •  A szerző azt állítja, hogy a 30. nap után olyanok lesznek az ízlelőbimbóink, mint a csecsemőknek, így érezni fogjuk, hogy milyen finom és dús ízű valójában a zöldség, gyümölcs.
Az igazság1: Ja, amikor 27. napon még mindig van állati eredtű élelmiszer a menüben?
Az igazság2: A szerző maga állítja, hogy "nem cukrot, hanem sztíviát tesz a müzliére reggel". Ha olyan finrom á la natúr, akkor minek bármivel is elrontani?
Az igazság3: A méregtelenítés normális módja mellett talán, de az egyáltalán nem ilyen, mint a könyvben leírták.

  •  A szerző - úgy tűnik - ellene van a "silány gyorséttermi vegánkosztnak", mert az egészségtelen.
Az igazság: közben folymatosan arról áradozik, milyen finom a szójafagylalt és milyen jó az olajban sült tofu. De kb. minden 5. oldalon.

  •  A szerző ajánlja, hogy ha óckodunk a gyümölcsöktől, zöldségektől, "szobrászkodjunk" vele egy kicsit.
Az igazság: Minél többet áll a szabad levegőn a zöldség/gyümölcs, annál több vitamint veszít. Nahát, egy vegán ezt nem tudja?

  •  A szerző (inkább a kiadó) Victoria Boutenko könyvét ajánlja.
Az igazság: Valószínűleg az eredeti ajánlás nem ez volt, ugyanis ez a nő egészen biztosan nem vett még soha a kezébe a Boutenko család által írt könyvet. Viszont örülök, hogy legalább egy értelmes pontja van az egésznek, és az ez. (Boutenko-ék nyersvegánok, orosz család, több könyvet olvastam tőlük és nagyon szimpatikusak.)

  •  A szerző azt ajánlja, hogy látogassuk meg a helyi bioboltot és válogassunk, próbáljunk ki többféle dolgot.
Az igazság: A bioboltok (főleg hazánkban) sokszor borzasztóan drágák, és a legtöbb családnak nincs arra pénze, hogy ha valami nem ízlik, akkor csak úgy kidobja és vegyen helyette másikat. Tehát ez a kóstolj-végig-mindent-müdszer erősen kerülendő. Persze nem azt mondom, hogy nem kell kísérletezgetni, de nem így.

  •  A szerző több másik könyvet is ajánl elolvasásra.
Az igazság: érdekes módon mind ugyanezen kiadó könyvei... micsoda véletlen! (irónia...)

  •  A szerző ajánlata: 15. nap, próbáljunk ki egy új receptet.
Értitek, a második hét végén... :D Lassan ideje volt... :D

  •  "A vegán étrend változatos. Ehetünk például..."
Tofut, szóját, padlizsánt, szóját, szóját, szóját... Brr. körülbelül ezen kívül még egy vagy két hozzávalót ismételget folyamatosan (feltételezem nálunk nem lehet kapni, mert nem hallottam róla), de roppant elenszenves lehet egy nem-vegán embernek azt hinni, hogy mi folyton csak szóját és tofut falunk... (személyes megjegyzés: én évente max. 2 alkalommal...)

  •  A szerző azt hangoztatja, hogy sokszor csak a mártások, pácok ízét szeretjük, nem a húsét, amihez jár.
Az igazság: Szerintem ez egy az egyben hülyeség. El tudtok képzelni, hogy pl. egy sült halban nem a sülthal ízt szeretitek? Vagy a kolbászban a kolbász-ízt? higgyétek el, a gabonakolbász, hiába ugyanolyan a fűszerezése, abszolút nem olyan ízű.

  •  A szerző szerint több időt fogunk a konyhában tölteni.
Itt érezhető totálisan, hogy mennyire amerikai ez a könyv és mennyire azt az amcsi 25-50 éves réteget próbálja behálózni. Óó, te jó ég, több, mint öt percet kell töltenem a konyhában, ugyanis a készétel-mikrósvacsi pont annyi idő alatt készül el...



  •  "Egy  friss turmix elkészítése nem nevezhető extragyorsnak [reggelire]"
Hát persze, mert a sült tojás kolbásszal meg szalonnával hamarabb megvan, mint bedobálni egy adag cuccot a turmixgépbe és megnyomni egy gombot.


Ami a számomra legröhejesebb volt:
"A B12 vitamin nem található meg semmilyen növényben [...] csak az állat húsában, mert az állat a füvel lenyelt földből jut hozzá".
Csak egy kérdés... manapság - kivéve a tanyasi/farmgazdálkodásnál... melyik állat eszik "füvet a mezőn"? tudtommal speciális takarmányt kapnak és nagy építményekben "tárolják" őket, szóval jócskán lehet, hogy szegény tehén nem hogy nem evett földet a fűvel, de még füvet sem látott...
A receptekről a végén... meglehetősen emlékeztetnek nyersvegán Bouteno receptjeire, nem mondom, hogy plágium, mert hát receptet "lopni"... értitek, de nekem gyanús, hogy véletlenül pont ugyanazok kerültek be. Mondjuk itt egy nagyon... fantáziadús recept: 6 féle gyümölcs, leírás: "mossuk meg és keverjük össze". Köszönjük, Emese.

A másik, amit ki nem állhatok (szintén recept téren), hogy olyan taco-meg mindenféle szószokat ajánl, amiket (7 éve vagyok vegetáriánus, de) biztosan nem készítenék el. Főleg akkor nem, hogy ha ilyen kis kezdő lennék. Nem lett volna egyszerűbb egy szimpatikus kis zöldség vagy cukorborsóleves, rakott cukkinis-zöldéges krumpli vagy csicseriborsóba panírozott tök? Szóval értitek, amit az ember tényleg el fog készíteni, nem csak a lapszámot növeli.

Apropó, a lapszám. A hölgyemény folyamatosan a biológiai lábnyomunkra hívja fel a figyelmet... nem tudom, a kiadó hibája-e, de a könyv borzasztóan vastag lapokkal, nagy betűkkel, nagy sorközökkel és széles margókkal rendelkezik, gyakorlatilag mint egy kisiskolásoknak szóló fűzet, hiába több, mint 100 oldal, a valóságban biztosan nem lenne annyi. Ráadásul némelyik tipp csak másfél oldalas, alatta a nagy üresség. Kérdem én: ha felelős biológiai lábnyom-eltüntetők vagyunk, akkor miért nyomnánk ki olyan könyvet, ami pazarol?
Roppant képmutató.
Mindezek ellenére azért reménykedem, hogy egy jószándékú, de butus emberke az író, és nem direkt vétette ezeket a hibákat (nyilván nem, de nem olvasta át senki hozzáértő?).

Ötből mondjuk másfél pontot kapna, mert a szándék megvolt, az idézetek az elején jók voltak, de csalódás. Hatalmas csalódás az egész :(

(u.i.: a kiadó "Bioenergetic Kiadó - a használható ezotéria" néven hirdeti magát. Vajon nem gondoltak még arra, hogy egy ilyen könyvvel hogy lejárathatják magukat?  Én ehhez valamilyen szinten értek. Az ezotériához annyira azért nem, mint ehhez. Akkor nem jogos a kérdés, ha ez így, ilyen nyilvánvalóan tele van hibákkal, félő, hogy talán a többi kiadott könyvük sem pontos? Főleg, hogy ott még kiszűrni sem tudnám...)


Oldalszám: 118 | Kiadás éve: 2011 | Kiadó: Bioenergetic Kiadó | Kategória: Szakirodalom


2 megjegyzés:

  1. A fokozatosság szerintem nem mindig rossz, valakinek kell az "átállási" idő :) .

    Szeretem az ilyen "nem-ajánlókat", főleg mert kritikus szemmel nézi az adott művet :) ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, sok helyzetben, de ebben a könyvben irreális volt, amit levezetett. Ellentmondásos. Ráadásul aki vegán lesz, vagy egészségügyi, vagy etikai vagy bármilyen logikus okból (aki finnyás mondjuk, annak mindegy, mert nem azért nem eszik ezt-azt mert eltökélt szándéka, csak nem ízlik neki, ergo nem kell könyv hozzá), azt miért nem zavarja, hogy mondjuk csirkét még egy hét múlva eszik, ha marhát vagy sertést már nem? Vagy amit a végén írt,és én említettem is, hogy "a 30 nap leteltével másmilyen ízeket fogunk érezni mert elszokunk a hústól, 'tisztul' a szervezet stb.", de ha előtte két nappal húst ettünk a fokozatosság elve szerint, akkor miért éreznénk bármi változást? Hiszen sokan nem esznek minden nap húst. Á, mindegy, logikátlan és ez felhúz, még ennyi idő után is, pedig jóval több mint egy éve olvastam :)

      Nem tudom, olvastad-e a véleményemet, ott van a Calrity, amiben vannak mindenféle furcsaságok, majdnem könyv-nemajánló, de azért a még olvasható kategória, vannak benne jó részek:

      http://www.shadow-and-light.hu/2014/09/kim-harrington-clarity-tisztanlato.html

      Vagy a Gyönyörű bajkeverő, ami azért jobb, csak néhány eleme kicsit... fura:

      http://www.shadow-and-light.hu/2013/11/rebecca-james-gyonyoru-bajkevero.html

      Törlés